„Los Angeles, zsebembe lesz”- Interjú Szendy Szilvivel

IMG_3483

Két év kihagyás után a Budapesti Operettszínház ismét műsorára tűzte Zerkovitz Béla Csókos asszony című operettjét. A premier kapcsán beszélgettünk Szendy Szilvi művésznővel. Szilvi életének szinte minden pillanatában történik valami. Otthon energiabomba kisfia köti le idejének jelentős részét, a színházban az előadások előtti próbák közé gyakran csúszik be egy-két egyetemi tanórája is. Abban a megtiszteltetésben lehetett részünk, hogy rengeteg elfoglaltsága elleneré egy kellemes társalgás keretében készíthettük el interjúnkat.

A Csókos asszony  jelentős teret ad a szubrett és táncos komikus karaktereknek, darabbéli partnered Peller Károly. Volt szerencsém ott lenni a premier hétvége egyik előadásán, melyet a nézőközönség hatalmas ovációval jutalmazott, ebben az átütő sikerben nagyon nagy szerepe volt Rica-Maca és Ibolya Ede színpadi jelenlétének.

A nézőtérről úgy látszott, a művészek legalább annyira élvezték az előadást, mint a közönség. Lubickoltatok a szituációkban, poénokban. Ennyire felszabadultnak például Homonnay Zsoltot még előadásban nem láttam, Oszvald Marikáról nem is beszélve.

Milyen volt újra elővenni a darabot?

A Csókos Aszony  egy elképesztő előadás, de én eleinte nem szerettem. Azért nem, mert Bőhm Gyuri az előadás rendezője tizenévvel ezelőtt megrendezte ezt az előadást Szegeden, és ott Erdős Borcsa, kolléganőnk játszotta Rica-Macát. Róla tudni kell, hogy egy 180 cm magas, robosztus nő, és  Rica-Maca egy  harsány, nagypofájú, odamondós csajra volt rendezve. Ez volt az egyik meghatározó emlékem. A másik, hogy nekem már abban az előadásban is Katóka tetszett nagyon. Juhász Réka játszotta ezt a szerepet,aki nagyon megfogott. Hangilag nehéz volt neki a szerep, de úgy játszotta el, mint egy istennő. Az első finálét úgy énekelte végig, hogy a bőgéstől az orra a cipőjéig folyt. Annyira megindító volt, és annyira Ő volt Katóka. Aztán valamikor egy régi Vígszínházi előadásban láttam Igó Évát Rica-Macaként. Ő viszont színésznőként is olyan magasra tette a mércét, hogy ebben én soha nem tudtam elképzelni saját magamat.

Amikor egyébként az ember megnéz egy előadást, nem is feltétlen azt a szerepet nézi, amelyiket ő alkatilag eljátszhatná, hanem ami megérinti. Egyre gyakrabban járok így, például most a főiskolán az Antigonéból vizsgáztunk. Amikor én annak idején elolvastam az Antigonét, akkor  Haimón akartam lenni, mert az a szerep fogott meg, nem tudtam volna mással azonosulni.

Visszatérve az Operettszínházas Csókos Asszonyra, kétszer is szóba kerültem, mint Katóka, lelkileg is erre a karakterre voltam felkészülve, mégis elment mellettem ez a szerep, Rica-Maca viszont megtalált. Az előadásban egyértelműen Oszvald Marika a csúcs, két dalával az Éccakával és a Hattyú dallal viszi a prímet. Peller Karcsival azonban nekünk is nagyon jó lehetőségeink vannak. Még prózai színészek is szívesen eljátszák ezeket a karaktereket, mert nem az a klasszikus szubrett és táncos-komikus szerep. Két év kihagyással játszuk újra a darabot, jó is pihentetni egy-egy előadást, mert  más attitűddel megyünk színpadra. Nekem már a kezdetektől az Omnibusz előtti pados jelenet a kedvencem. Ezt szakmai nyelven Zsótér paródiának hívják. Már attól, ahogy ez hangzik,  az emberek azt hiszik, hogy ez valami nagy dolog, és tényleg. Nagyon nehéz technikailag megoldani ezt a kis jelenetet,de ennek ellenére nekem mégis ez a legkedvesebb. Mára az egész darabban  otthonosabban kezdtem el mozogni, talán azért, mert eltelt két év, és az emberre az idő alatt rakódnak dolgok, amitől máshogy szólal meg a színpadon. Én örülök, hogy újra itt a Csókos Asszony, és jó helye van  az Operettszínházban.Nagyon tetszik, ahogy a második és harmadik felvonást összehúztuk azzal a kis rámpás jelenetemmel, az éppen aktuális Pistámmal. Akik látták a korábbi változatot azok tudják, hogy nemcsak a helyszínben, de a szereposztásban is történt változás.

IMG_3672

 Los Angeles, zsebembe lesz, hangzik fel az ismert sláger a Csókos asszony egyik látványos revüjelenetében, amely arról szól, hogy a pesti művésznőcske,  hogyan hódítja majd meg tehetségével Amerikát. A valós életben Peller Károllyal bejártátok már együtt nemcsak kis hazánkat, de a fél világot. Jánoshalmától Japánig mindenhol nagyon nagy szeretettel fogadják fellépéseteket, legyen az akár egy falunapi hakni, vagy többezer nézőt befogadó gála.

Biztos vagyok benne, hogy a hungarikumnak számító magyar  operettet, itthon lehet a legszívmelengetőbb előadni. Kíváncsi lennék azonban, hogy Magyarországon kívül melyik országban vendégszerepelsz a legszívesebben, és melyik országban szeretik a legjobban, ha sírva mulat egy magyar?

IMG_3172Minden országban nagyon szeretik, hogyha sírva vígad a magyar. Én akkor szeretek mulatni, ha jó kedvem van, és elvonulok sírni, hogyha bajom van. De valóban ez a virtus az, amitől a magyar operett  hungarikum lett. Egyszer szenvedélyesek vagyunk, máskor bánatosak, de minden élethelyzetből fel tudunk állni és jól tudjuk érezni magunkat. Ezeknek a szélsőségeknek a bemutatására a magyar operettjátszás maximálisan teret ad, ettől lesz egyedi, megismételhetetlen és a mi nemzetünké. Érdekes módon minden országban szeretik, még a hideg északon is. Finnországban játszottuk a Marica grófnőt, ott egy kicsit hideg volt a közönség, meg egy kicsit mi magunk is össze fagytunk.Vannak olyan helyek, ahol egy kicsit visszafogottabb a közönség. Pédául ilyen volt Ukrajna is, ahol a Csárdáskirálynővel vendégszerepeltünk.A hűvös kezdés ellenére az előadás végén akkora ovációt kaptunk, hogy alig akartak minket elengedni.  Az orosz nyelv a mániám és egy nagy szerelem. Bárhol, szívesen fellépek, ahol  orosz nyelven megnyilvánulhatok. Nekik nagyon nagy szívük van. Amikor egy-egy gálaműsor végén a Podmoszkovnije vecserát, a Moszkva-parti estéket eléneklem nekik, akkor együtt sírunk, , és az nem az a magyar vircsaft, hanem az ő nagy-nagy szívük, és az valami elképesztő.

Olaszországban a legutolsó (persze nem pejoratív értelemben)  pékinas is szebben énekel, mint nálunk a legjobb tenorista, az oroszok pedig a világ legjobb táncosai. Ezek alapján lehetne kisebbségi érzésünk, de még sincs, mert az operettet azt hiszem kisajátíthatjuk valódi magyar műfajnak. Büszkék is lehetünk rá.

Nem is olyan rég tértünk vissza Tel Avivból és Kanadából. Kanadában nagyon érdekes volt mind a két koncert.Az ottawa-i és a vacouver-i is elképesztő nagy siker volt. Állótapssal ünnepeltek bennünket, nemcsak Kareszt és engem de Fischl Mónit is, aki a Tavaszi hangokat énekelte. Megcsináltuk Peller Karesszel a Szép város Kolozsvárt, és állótaps volt koncert közben. Döbbenet! Úgy mérik, mint a sport teljesítményt. Nem tudnak előtte senkiről semmit, nem kérnek senkitől semmilyen tanúsítványt, nem is érdekli őket, hogy én  Szendy Szilvi vagyok Magyarországról, Budapestről. Az dönti el, hogy tetszettem-e vagy sem, amit az alatt a három perc alatt a színpadon nyújtok, és ez valami fantasztikus. Ráadásul ott az a szokás ezeknél a koncerteknél, hogy akkor kap újra meghívást az énekes, ha a közönségnél sikere volt..

Nem titok, hogy számomra operett műfajban, komikus szerepkörben a Ti kettősötök Peller Károllyal az etalon. Mind színészi játékban, táncban olyan magas színvonalon képviselitek a műfajt, amely példaértékű. Nagyon fiatalon együtt indultatok ezen a pályán, népszerűségetek azóta is töretlen.

A kezdetektől fogva működött köztetek ez az összhang? Mesélnél egy kicsit a kettőtök kapcsolatáról, barátságáról?

Most már az életem felét vele töltöttem, tulajdonképpen felnőttkorú lesz a kapcsolatunk pillanatokon belül, és ez mindent elárul. Szerintem adott volt az Operett Stúdióban, hogy mi partnerek leszünk. Az, hogy mind a ketten már akkor elköteleztük magunkat az operett műfaja mellett,  nagyon fontos volt. Szorgalmasak voltunk, együtt tanultuk meg a legkülönbözőbb operett dalokat, botlábunkkal próbáltunk rá táncolni. A legfontosabb azonban, hogy amikor az ember belenéz a partnere szemébe  tudja mi a következő. Nem a lépés, hanem az a bizalom, ami az akrobatikus táncmutatványoknál nagyon fontos. Akár szám közben is történhet valami, amitől kibicsaklik a láb. Karesszel mi nagyon-nagyon tudunk egymásra figyelni,  persze egy idő után más partnerekkel is működik mindez. Igazából nekem volt szerencsém, nemcsak a Karesszel, de Kerényi Miklós Mátéval vagy Szabó Dáviddal is kialakítani ezt a kapcsolatot. Olyan partenereket kaptam, akikben a végtelenségig megbíztam. Visszatérve Kareszre nemcsak a színházban, hanem a magánéletben is  szoros a barátságunk. Mindig szakítunk időt egymásra, hogy leüljünk egy pohár bor mellé, vagy elmenjünk együtt a strandra, a szabadidőnket is gyakran együtt töltjük.  Karesz anyukája az én anyukám is, és az én anyukám az Övé is, abszolút testvéri kapcsolat van közöttünk. Sokszor egyébként a munkában ez nem mindig jó. Beszéltem arról, hogy a táncban milyen fontos a bizalom, és hogy mennyire jó, hogy Kareszt ismerem kívül-belül, de nagyon kell vigyázni arra, hogy egy új munka emiatt ne menjen át rutinba, ne az legyen, hogy azokat a paneleket puffogtatjuk el, amiket mindig is. Ösztökélnünk kell egymást a munkára. Sokszor próbáljuk megúszni azzal, hogy mi ezt már úgy is tudjuk.Ez nem lustaság a részünkről, sokszor inkább időhiány, de nekünk is úgyanúgy kell próbálni, ugyanúgy kell együttdolgozni.

IMG_3717

Szubrettnek lenni nem könnyű feladat, hiszen nem csak prózával kell szórakoztatnia a közönséget, hanem nagyon összetett koreográfiákat kell eltáncolnia, miközben mosolyogva énekel. Mégis laikusként azt kell, hogy mondjam, ez csak a külsőség,  cukormázas felszín, amely nem kis erőfeszítéssel, de tanulható, önmagában azonban nem elég.  Az igazi szubrett egyetlen arcrezdülése, gesztusa elegendő ahhoz, hogy hiteles legyen. Nem kell látványos táncbetét hozzá, az már csak a ráadás. Aztán nagyon fontos, hogy a sok vidámság mellett a megfelelő pillanatokban drámai is tudjon lenni.

Szendy Szilvi pont ilyen.

Amikor jelentkeztél a Budapesti Operettszínház színészképzőjébe már akkor tudtad, hogy szubrett szeretnél lenni?

Amikor jelentkeztem, még nem tudtam, hogy szubrett szeretnék lenni, azt sem tudtam, hogy mi az. Akkor még  nem ismertem a színházat, a műfajokat. Közgazdasági szakközépiskolában végeztem, orosz nyelvi tagozaton, külker ügyintéző szakon, de mellette tanultam zenét. A zene elmélet érdekelt igazán, így jelentkeztem a Zeneművészeti Főiskolára szolfézs-karvezető szakra, Szegedre. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem vettek fel. Ez nagyon váratlanul ért, mivel eléggé felkészültnek éreztem magam, két pont azonban mégis hiányzott a sikeres felvételhez. Megfordult a fejemben az államigazgatás és a közgazdaságtan is, de biztosnak éreztem magam a  zenei pályán, így ezeket a lehetőségeket még csírájában  elvetettem. Nem tudtam azonban, hogy mit kezdjek magammal, mivel addigra az összes főiskolára, egyetemre lejárt a pótjelentkezési határidő is. Ekkor azt gondoltam, kihagyok egy évet, ez az opció azonban már abban az időben is luxusnak számított. Éppen utaztam a vonaton Budapest felé és találkoztam egy lánnyal. Elmesélte, hogy Ő operettszínházi stúdiós, és  nemsokára felvételiztetés lesz. Én érdeklődve kérdeztem Tőle, hogy mégis mi ez? Ő visszakérdezett, hogy táncolni, énekelni tudok-e, szoktam-e? Szó szót követett, és mire felértünk Budapestre, addigra Domonkos Zsuzsa primadonna, énektanár telefonszámával a birtokomban szálltam le a vonatról. Felhívtam, nagyon aranyosan fogadott. Megtanultam a Ringó vállú csengeri violámat és a Kellene ma éjjel egy kis hacáré, hacacárét.Zsuzsa Magócs Ottó és Láng Balázs kollégáimat kérte meg, hogy tanítsanak nekem valami kis táncot. Próza, monológ, vers, műdal, népdal már volt a tarsolyomban, így összeállt az anyagom, amivel felvételizni tudtam. A felvételi harmadik fordulója már a színpadon zajlott. Szinte mindenkinek volt valamilyen előképzettsége., Volt, aki járt már korábban studiókban, gyerekszínészként kezdett, vagy a rádió gyerekkórusának tagja volt. És ott álltam én, aki még színházban is alig járt, nemhogy a színpadon. Szinetár Miklós volt ekkor az igazgató, aki azt mondta rám, hogy Ő a kis szubrett, és felvettek. Alkatilag, hangilag megfeleltem arra, hogy engem erre képezzenek, onnantól kezdve én voltam a kis Oszvald Marika. A szüleim maximálisan támogattak abban, hogy Budapestre költözhessek. Elkezdtem ismerkedni a műfajjal és 18 évesen balettrúd mellé álltam. Ahhoz, hogy valaki ebben a műfajban jó legyen, érvényesülni tudjon, nyilvánvalóan szükséges a tehetség, de az csak egy alap, amiből ki lehet indulni. Utána jön hozzá minden más, a szerencse, a szorgalom, és nem utolsó sorban az, hogy az ember menjen utána, érdekelje ez az egész.
Azt, hogy ilyen sikeresen indult a színészi pályám, nagy mértékben köszönhetem Kerényi Miklós Gábor direktor úrnak. A “szíve csücske” vagyok, ahogy Ő szokta mondani. Nagyon nagy bizalmat kaptam tőle már a kezdetektől, hiszen pályám elején eljátszhattam Stázit a Csárdáskirálynőből, majd szerepet kaptam a Vígözvegyben és egyre szebb és jobb kihívások találtak rám. Büszkén mondhatom, hogy a direktor úr az én “keresztapám”, hiszen javaslatára vettem fel a Szendi Szilvi művésznevet, amely dallamos, vidám, hangzatos és tökéletesen illik egy szubretthez.

20130123-203952-4925-(71)

Peller Károly mellett Szabó Dáviddal, Kerényi Miklós Mátéval,  vagy az igazán fiatal generációt képviselő Kádár Szabolccsal is meg van köztetek az a bizonyos színpadon szükséges kémia.

Sokat kell azon szakmailag, és emberileg dolgozni, hogy a varázslat minden partnerrel ugyanúgy működjön?

Tényleg varázslat, és tényleg szükséges az a bizonyos kémia, de pont azért, mert nem vagyok Rodolfó, és ez nem mesterséges varázslat, nagyon nehéz megmagyarázni, hogy mitől működik. Valószínűleg attól, hogy egyet akarunk. Persze nagyon fontos, hogy mindenkinek legyenek  igényei  saját magával szemben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem hozott még az élet olyan partnert az utamba, akitől szívem szerint menekültem volna. A felsorolt fiatalemberek közül mindegyikkel nagyon jó együtt dolgozni, de csak ismételni tudom magamat: az a legfontosabb, hogy egyet akarunk.Jók lenni. Értjük a szituációkat ebben a közös társasjátékban. Nem engedhetem meg magamnak, és Ők sem, hogy ne ismerjük meg egy kicsit egymást. Én nem hiszek abban, hogy a színpadon mutatkozzunk be egymásnak. A szerepkörünkből kifolyólag ez a mi esetünkben nem is lehetséges, mert minimum a balett teremben már összeizzadunk párszor, mire a színpadra kerülünk. Kádár Szabi például a Lili bárónőben lett a partnerem. Ez azért volt szerencsés, mert ott a Clarisse kortalan. Egyébként meg lennék rettenve attól , hogy egy nálam 10-15 évvel fiatalabb fiúval hogy működjek együtt a színpadon. Miután azonban Clarisse kortalan , és Frédike akár lehet egy 15 éves gimnazista is,  ezzel nem kellett foglalkoznom. Ha egy olyan darabban kerülnénk össze, ahol a produkció igényelné, hogy egy korúak legyünk, az nehezebb feladat lenne.A gondolkodásmódunknak kell találkoznia,  meg kell próbálnunk egymás fejével gondolkodni. Kádár Szabi egy elképesztően alázatos fiú,nagyon szorgalmas,  tehetséges, és nagyon akar. Fontos, hogy figyel. A Lili bárónőben nyolc éve játszom Clarisse-t, megfordult már a kezem alatt jó pár Frédi. Szabolcs a saját egyéniségét szeretné belevinni a karakterbe, ami nekem is jó, hiszen így én is hozzá teszek valami újat magamból. Minden Frédivel más Clarisse vagyok.Ez egy játék és én nagyon szeretek játszani.

IMG_8222

Pályafutásod során szinte az összes jelentős szubrett szerepet eljátszottad már, hogy csak néhányat említsünk, Stázi a Csárdáskirálynőből, Liza a Marica grófnőből, Clarisse a Lili bárónőből, Jolán a Cigányszerelmből, Riquett a Viktóriából.

Van kedvenc szubrett szereped, ha igen akkor melyik és miért az?

Minden este az a kedvenc szubrett szerepem, amit éppen játszom. Mindegyik másért kedves. Stázi azért , mert az volt az első. A Marica grófnő Lizája azért kedves, mert az Operettszínház ezzel az előadással nyitott meg újra a renoválások után. Egy új csapat került a színre, köztük én is. Ekkor ismertem meg a férjemet, aztán megszületett a gyerekem és nem utolsó sorban hatalmas sikerünk volt. A Csárdáskirálynő azért is érdekes, mert nehéz szerep. Minden, ami Stázival történik ugyanis, az a színfalakon kívül zajlik, a színpadon alig történik vele valami, Nagyon keveset adok belőle kint a színpadon, de abban a kicsiben jól kell tudnom megmutatni mindazt, ami vele történt. Ami szintén nagy kedvencem, az a Mosoly országa. Tíz éve játszottam utoljára és idén májusban újra bemutatjuk. Én leszek az egyik „Mi”. Sokat még nem szabad elárulnom arról, ami készül, de ami tudható, hogy ebben az előadásban, ellentétben a legtöbb operettel: nincs happy end. Még stúdiós koromban, az egyik vizsgaelőadásunként ismertem meg a darabot. Igazából mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy miért esett már akkor is jól, hogy szomorú lehetek a színpadon. Ugyanezt érzem a Kaukázusi krétakörben is, hogy ami ott történik velem, az egy egészen különleges dolog. Furcsán hangzik, de könyvben és filmben is mindig az érdekelt igazán, ami nyomaszt, azon gondolkodom el. Nem nézek például vígjátékot sem tv-ben, sem moziban, és könyvben sem érdekel. Amikor szomorú lehetek színpadon, úgy érzem akkor többet adok.

20130123-184426-3551-(71)

2011-ben tettél egy jelentős kitérőt az operett világából, szerepet kaptál a Somogyi Szilárd rendezte Kaukázusi krétakörben, melyben fantasztikusan debütáltál.

Hogyan élted meg a szerepre való felkérést? Vágytál arra, hogy egy ilyen darabban is kipróbáld magad? Lélekben, vagy inkább szakmailag kívánt más jellegű felkészülést a korábban játszott szerepeidhez képest?

20111128-140918_B2-23335Igazából nem a szerep talált meg engem, hanem én találtam meg a szerepet. Mindig is vágytam egy ilyen lehetőségre, ezért felhívtam a színház igazgatóját, Kerényi Miklós Gábort és a darab rendezőjét, Somogyi Szilárdot is. Szilárddal könnyebb dolgom volt, mert Ő rögtön rávágta, hogy persze,  miért is ne. A Direktor úrnál azonban volt egy félperces csend. Mit akar Maga?, kérdezett visssza.Gruse-ét szeretném eljátszani, és szerintem el is tudom – mondtam erre. Azt a választ kaptam, hogy átgondolja, és  nagy boldogságomra fél óra múlva enyém volt a szerep. Minden porcikám azt sugallta, hogy nekem ezt el kell játszanom. Szakmailag és lelkileg is  másfajta felkészülést igényelt. Nem kellett táncpróbára járnom, viszont sok szöveget kellett megtanulnom. Ez nem esett nehezemre, sőt! Sokat beszéglettem Somogyi Szilárddal a szerepemről, Gruse-ről.  A brecht-i színházban nagyon sok elidegenítő effektus van, én azt biztos nem tudnám, mert nem tudnék mihez képest elidegeníteni. Aki Brecht-et játszik, annak már van valami alapja, nekem viszont nincs. Gruse szerepével az volt a szerencsém, hogy ő a legtöbb brecht-i karakterhez képest „normális”.Két éve mutattuk be az előadást, és a szónak a rossz értelmében is véresen komolyan vettük, hogy most valami mást csinálunk, mint ami az operettben megszokott. Somogyi Szilárdnak ez a vizsgaelőadása volt Babarczy László számára. Babarczy tanár úr velem nézte meg az előadást, és nagyon megdicsért.  Ez löketet adott nekem arra, hogy igenis érdemes ezzel foglalkoznom a jövőben is. Jók az ilyen kitérők. Ha a Kaukázusi krétakör nem jön az életemben, akkor talán még mindig otthon ülök, és Csehovot olvasgatva fantáziálok arról, hogy mi is lehetnék én.

Milyen premierben láthatunk a 2013/14-es évadban?

Márciusban mutatjuk be Kálmán Imre A Cirkuszhercegnő című operettjét, melyben Miss Mabelt alakítom. Ezt a karaktert még nem játszottam. Májusban lesz a korábban már említett  Lehár Ferenc, A Mosoly országa, melyben Mi, ifjú kínai hercegnőt alakítom. Nyáron pedig A Csárdáskirálynő előadás vár ránk  a Szegedi Szabadtéri Játékokon egy egészen különleges szereposztásban, természetesen részemről Stázi szerepében.

 

Köszönjük az interjút.

készítette: Szobonyai Patrícia

Az interjú rovat támogatója:

http://www.operett.hu/

 

Imre hercegtől Bakszén hercegig – Beszélgetés Kádár Szabolccsal

FF_20120327-190740_B2-37084

Kádár Szabolcsról pár éve még annyit tudhatott az operettszínház közönsége, hogy egyike a tehetséges Pesti Broadway Studiós színi növendékeknek. Láthattak téged Broadway fesztiválokon, studiós produkciókban, valamint a nagyszínpados előadások háttérszereplőjeként. Azóta több musical és operett szerep is megtalált, nemcsak itt a Budapesti Operettszínházban, hanem két vidéki nagyvárosban, Szegeden és Debrecenben is.

Mesélnél egy kicsit Magadról?

Természetesen! 🙂
Szabolcs- Szatmár- Bereg megyéből, egy kis faluból, Biriből származom. Szüleimmel és két nővéremmel együtt szerényen, tisztességben, szeretetben éltünk együtt. Az általános iskolát Biriben végeztem, oda jártam színjátszó szakkörben, de akkor még nem akartam színész lenni, csupán kellett a fiú a csoportba, és az akkori osztályfőnököm, megkért csatlakozzak a szakkörhöz. Akkor nem volt olyan sok kedvem hozzá, de mára már nagyon örülök a döntésemnek, mert 4 év alatt szerzett tapasztalatok sokat segítettek a későbbiekben. Mint említettem,azokban az időkben nem akartam színész lenni. Minden más érdekelt kiskoromban. Akkor rendőr, jogász, focista akartam lenni…persze nem egyszerre, más-más életszakaszban… 🙂 A fociból nem lett semmi, nem volt a faluban akkoriban csapat, de a Biri Birkózó Szakosztály a járás legjobb egyesülete volt, így hát elkezdtem szabadfogásban birkózni. A karrierem egy diákolimpiai 5.hely-ig ívelt, aztán az Általános Iskola elvégzése után felhagytam ezzel a sporttal.
Szüleim mezőgazdasággal foglalkoztak és foglalkoznak mai napig. A nyári szünetek alatt gyakran a földeken dolgoztunk, segítettünk édesanyámnak és édesapámnak, hogy levegyük a vállukról a terhet. Anyuék sokat dolgoztak, és dolgoznak mai napig, ezzel is példát mutatva nekem és testvéreimnek, hogy a tisztességes, becsületes, szorgalmas munkával az ember eléri céljait. Én még az utam elején járok, de ez a gondolkodás nagyban meghatározza a hozzáállásomat a mindennapi élet kihívásaihoz.

A középiskolát Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végeztem. Eleinte, úgy voltam vele, hogy csak a tanulásra szeretnék koncentrálni, így semmi egyéb iskolán kívüli tevékenységgel nem szeretnék foglalkozni, mint pl. színjátszó szakkör, sport, csak és kizárólag arra koncentrálok, hogy remekül érettségizzek, majd egy szuper diplomát szerezzek a jövőben. És akkor történt valami…Az akkori gimnáziumi énektanárunk, Bánhidiné Magdi néni, az egyik órán megjegyezte, hogy milyen jó az orgánumom és meghallgatná,hogyan tudok énekelni, aztán, ha van kedvem csatlakozzak hozzá, és az általa működtetett Hang- Szín Musical és Szini Tanodához. Először elutasítottam a lehetőséget… Elkezdtem tanév közben színházba járni és akkoriban láttam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban igazi előadásokat, amelyek kapcsán szerelmes lettem a színházba…Következő tanévben én kerestem meg Magdi nénit, hogy meghallgatna e…:)

Az énekesi pályámat így a nyíregyházi Hang- Szín Musical és Színi Tanodában kezdtem el, amelynek kötelékébe 2003-2007 között tartoztam.  Megismerkedtem a musical éneklés fortélyaival, számos világhírű musical részletet állítottunk színpadra, amelyek vizsgaelőadásaink voltak, ilyen például a Nyomorultak,  Hair, Chichago, Macskák, Fame, Mozart! Elkezdtem ének versenyekre járni, ahol sikeresen szerepeltem, például a Nyíregyházi Városi Ki Mit Tud? -on  2. hely 2005-ben, a Budapesti Őszi fesztiválon Arany Minősítés 2006-ban, a Kisvárdai Kifutón 3. helyezés, és a közönség szavazata alapján különdíj 2007-ben.Ezekre az eredményekre nagyon büszke vagyok. Természetesen a tanulmányaimat sem akartam hanyagolni, így emelt szintű érettségit tettem történelemből és magyarból, melynek következtében felvettek a Corvinus Egyetem Nemzetközi kapcsolatok szakára valamint jelentkeztem a Pesti Broadway Stúdióba. Sajnos nehezen tudtam összeegyeztetni a színházat, és az egyetemet. Így halasztottam a Corvinuson, de nem adtam fel az álmom,hogy legyen egy ‘polgári’ diplomám,  így jelentkeztem tavaly az Általános Vállalkozási Főiskolára, ahol levelezőn tanulom az előbb említett szakot.
A Pesti Broadway Stúdióba 2007-2010 között jártam,ahol remek tanárok ‘képeztek ki’ minket, például: (a teljesség igénye nélkül) Toldy Mária, Földes Tamás, Béres Attila, Fehér Zsuzsa, Kovács Brigitta. A stúdió akadályait sikeresen vettem, így Kerényi Miklós Gábor Direktor Úr 2010 őszén a társulathoz szerződtetett.

Milyen érzés, amikor egy stúdióst az anyaszínháza először kéri fel egy szólista szerepre?

Óriási boldogság és félelem járt át, mikor 2008 őszén a Menyasszonytánc című klezmer musicalben Dávid szerepét megkaptam. A nyomás nagy volt, ugyanis a stúdió történetében talán először fordult elő, hogy a tanoda másodikos tanulója szólista  szerepet kaphatott a Nagyszínpadon. Nagyon- nagyon boldog voltam, mikor a Direktor Úr közölte velem a jó hírt, de kétségeim is voltak, hogy vajon sikeresen tudom e venni az akadályt. Mindent megtettem annak érdekében, hogy a maximumot hozzam ki magamból, és azt hiszem sikerült. 🙂

Musical szakon végeztél, ha lehet így mondani, mégis egymás után találnak meg az operett szerepek. Először a Menyaszonytánc Dávidjának és a Mágnás Miska Técsey Pixi grófjának bőrébe bújtál ,majd a tavalyi évben három nagyon jelentős szerepet kaptál.Te játszhattad Ferit, a nagysikerű Viktórtában, két olyan előd után, mint Szabó Dávid és Kerényi Miklós Máté új beállóként megkaptad Frédi szerepét a Lili bárónőben, majd lehetőséget kaptál a 2013-as év szuperprodukciójában, az Ördögölő Józsiásban, ahol Te formálhatod meg Bakszént, az örödgök hercegét.

Váratlanul értek ezek az „operettes” felkérések, vagy Te magad is érezted a zsigereidben, hogy van tehetséged ehhez a műfajhoz?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Operettszínház szuper táncos komikusai mellé beférhetek. A legelső operettes szerepem váratlanul ért, mivel fentebb említettem, csupán másodikos voltam a stúdióban. Mikor aztán 2008 őszén, eggyé váltam a Menyasszonytáncban alakított Dávid karakterével ráébredtem, hogy nagyon jól, és fesztelenül érzem magamat a táncos komikus szerepben, így aztán bíztam benne, hogy a jövőben még sok ilyen és ehhez hasonló lehetőség is megtalál.

Végignézve ezeket a szerepeket, azt tapasztalhatjuk, hogy minden alkalommal a komikus karaktereket alakítod, a táncos-komikus vonalat erősíted, véleményem szerint elég nagy sikerrel.

szinpadfoto_viktoria2_20130123-111144-2561-(71)

Ezek szerint Te is a nagy nevettetők táborába fogsz tartozni, vagy ez most véletlenül alakult így?

Véletlenek szerintem nincsenek, célja van az életnek, hogy ebbe az irányba küldött. Vágytam rá, hogy kipróbálhassam magam az operett műfajban, mert a magyar kultúrának szerves része, a vérünkben van, külföldön is nagyra becsülik. Ráadásul olyan zsenik játszanak az Operettszínházban, mint Oszvald Marika, Bajor Imre, Lehocky Zsuzsa, Felföldi Anikó, Faragó András (Topy) és még sorolhatnám, akiktől nagyon sokat lehet tanulni az életről és a szakmáról. Én nagyon törekszem rá, hogy minden előadásomon a legjobba nyújtsam, és ahhoz, hogy ez így legyen, folyamatosan kell tanulni. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon a legjobb helyen vagyok, a legjobb színészek között. Nagyon nagy köszönettel tartozom a Direktor Úrnak, hogy meglátta bennem a lehetőséget, és szerepeket kaphattam ebben a csodás műfajban.

A táncos-komikus karakter megformálása nemcsak a  vidámságról szól, hanem rengeteg munkával, gyakorlással és felelősséggel is jár. Nagyon sok akrobatikus tánckoreográfiát kell elsajátítani, ahol elengedhetetlen a megfelelő kondíció, a pontos tánctudás, a maximális fegyelem és a partnerek közötti bizalom. Köztudottan figyelsz a testi fizikumod állapotára, PBS növendékként pedig láthattuk, hogy az alap tánclépések nem okoznak különösebb problémát.

Hogyan bírkóztál meg a táncos-komikus koreográfiákkal? Voltak nehézségek?

Az első évben sok nehézségem volt, a tánc nem volt az erősségem, de ez megváltozott, ugyanis Bakó Gábor táncórái fizikai alapot adtak, valamint a Direktor Úr feladatul adta nekem és osztálytársaimnak, hogy több koreográfiát tanuljunk meg, amit Szabó Erika segített elsajátítani nekünk. Ezeknek köszönhetően mára már nem okoz problémát, az új elemek megtanulása.

Még a pályád elején tartasz, valószínűleg nem rendelkezel akkora rutinnal, élettapasztalattal, mint akik már több éve, évtizede gyakorolják a színészmesterséget.

Van olyan kollégád, vagy kollégáid, akiknek kikéred a tanácsát, véleményét?

Természetesen van. Van olyan kolléga, akinek gyakran kikérem a véleményét, de olyan is akad, hogy egy- egy próbaidőszak alatt kerülök, valakivel olyan kapcsolatba, hogy bátran kikérem a véleményét.
Például Földes Tamás véleményét gyakran kikérem, benne nagyon megbízom, mivel a stúdiós években már tanított is, és jól is ismer engem. A Viktória alatt a Jantyik Csaba segített sokat. De, ha bármilyen kérdésem van szinte bárkihez fordulhatok tanácsért.

szinpadfoto_viktoria2_20130123-104614-2271-(71)

Az Ördögölő Józsiás az operettszínház saját gyermeke. A Tamási Áron mesejátékából készült rockoperettet a közönség és a szakma is nagyon dicséri. Egy igazán látványos előadás lett, ahol minden a helyén van, a történet, a zene, a jelmezek, a díszlet és nem utolsó sorban a színészi játék.

Milyen érzés egy ilyen produkcióban résztvenni?

Nagyon örültem, mikor közölte velem Somogyi Szilárd, a darab rendezője, hogy számít rám a darabban. Először meglepődtem, hogy a rosszfiút alakítom, de már akkor felismertem a lehetőséget, hogy ezzel a feladattal egy másik arcomat mutathatom meg. Pályakezdő színészként ez nagyon fontos, hogy a szakma is, és az anyaszínház is lássa, sokszínű feladatok ellátására vagyok képes.

Mondanál pár szót magáról, Bakszén hercegről, a mesében betöltött szerepéről?

Az Ördögölő Józsiásban a Bakszén egy olyan szerep, hogyha látnám a darabot, biztos, hogy szerepálmom lenne (a Mozart után természetesen :)). Bakszén egy hatalom éhes ördögfióka, aki a pokolból jön szerencsét próbálni. Otthon elnyomásban van. Ő a legifjabb, és valószínűleg soha nem tudna trónra kerülni, ezért úgy dönt, hogy szerencsét próbál. Természetesen minden eszközt megragad, a hatalom és Jázmina megszerzésért. Amikor ez sikerül, kiderül, hogy vezetésre alkalmatlan, egy zsarnok, akinek a hatalmat saját maga nagyságának dicsőitésére használja.

Az előadásban hárman is játszátok ezt a karaktert, Mészáros Árpád Zsolttal és Kocsis  Dénessel osztozol a szerepen. Neked volt lehetőséged utoljára beállni.

Olyan lett az általad megformált karakter, amilyennek szeretted volna?

Azt hiszem sikerült olyanná alakítanom, ami a személyiségemből is fakad és természetesen a darabba is szervesen bele tud illeszkedni.

Az előbb már említettük, hogy ebben az előadásban tényleg minden a helyén van. Nagyon szépek például a jelmezek, minden ördögé egyedi, minden ördög egy egyéniség, az egyéniségük pedig nem csak a ruhájukban, de a fizimiskájukban is megmutatkozik. Mindenki egyéni frizurát és sminket kapott, nekem személy szerint ez nagyon sokat hozzátett a látványhoz, és a hitelességhez. Míg a jelmezeket jobb esetben egyszer kell elkészíteni, a hajat és a sminket minden alkalommal előadás előtt teszik fel Nektek. Ezeket a mestermunkákat elnézve, ez nem két percet vesz igénybe.

Mennyi időt töltesz ilyenkor a sminkszobában? Volt beleszólásotok, hogy milyen legyen a karakter kinézete, vagy teljes mértékben rábíztátok magatokat a tervezőkre, fodrászokra,sminkesekre?

Vannak tervek, irányvonalak, amihez tartanunk kell magunkat, de egy minimális beleszólás van, mivel az a cél, hogy mindenki a lehető legjobban tudjon azonosulni a figurájával és ezáltal hitelesen megformálni a szerepet. Az ilyen komoly sminket és hajakat igénylő előadásokon van egy fix időbeosztás, amit a jelmezes- sminkes próbák megkezdésekor egyeztetünk, és ahhoz tartjuk magunkat, hogy mindenki időben elkészüljön.

Természetesen a Budapesti Operettszínházban  musical-ekben is szerepelsz, a teljes repertoárodból én most kettőt emelnék ki, az egyik a Rómeó és Júliából Paris, a másik a Veled Uramból Imre herceg. Úgy gondolom mindegyik mérföldkőnek tekinthető az életedben. Az egyikben egy közel tíz éve futó kultikus darabba álltál be,a másikban azonban Veled együtt született meg az előadás és a karakter.

FF_20120327-184640_B2-36730

Mesélnél egy kicsit erről a két szerepedről, és a hozzájuk fűződő élményeidről?

Igen, mind a kettő mérföldkő, ahogy mondod. A Veled , Uram Imre Hercege a legkedvesebb szerepeim közzé tartozik aminek több oka van. Az egyik, hogy nagyon szeretem a történelmet, és ez az előadás nyomós okot adott, hogy sokat olvassak a témával kapcsolatban. A másik, amit Te is említettél, hogy velem együtt született. Szerepekbe beállni se egyszerű, mivel a próbák nagy része, fiktív szereplőkkel, DVD-éről történik. Természetesen minden segítséget megkapunk, ugyanis a színház kiváló asszisztensei elmagyarázzák az ok-okozati összefüggéseket számunkra, aminek köszönhetően nem másolás történik, van lehetőség saját magunkat beletenni a szerepbe. Ezekből a beugrásokból rengeteget lehet tanulni. Az ezekből felhalmozott tudás az amit Imre herceg megformálásakor felhasználtam. A Páris pedig egy kultikus előadás, a Rómeó és Júlia, egyik szerepe. Az előadásnak most pénteken lesz a 10. éves jubileuma, amikor is mai és az egykori szereplők egy előadáson belül, egymást váltva a jelenetekben, jelennek meg a színpadon. Ez egy nagyon izgalmas előadásnak ígérkezik, generációk találkoznak a színpadon, ami szuper dolog. A Paris volt tulajdonképpen a stúdió elvégzése után az első komolyabb szerepem az Operettszínház nagyszínpadán. Nagyon örültem a lehetőségnek, mivel ezzel a szereppel volt lehetőségem megmutatni először, hogy van kapacitásom arra, hogy az operettekben is és a musicalekben is meg tudom állni a helyemet.

Az anyaszínházadon kívül kipróbáltad már magad vidéki teátrumokban is. Főszerepet kaptál a 2012-ben a Szegedi Nemzeti Színház által bemutatott West Side Story-ban, ahol Tony-t játszhattad, most pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, a Légy jó mindhaláligban Török Jánost alakítod.

20120215-191506_B2-31478

Amikor egy új közösségben dolgozol, és nem ismered a színésztársaid, a rendezőt, az Rád inspirálólag hat? Szereted más színházakban is kipróbálni Magad?

Ha egy színésznek anyaszínháza van, az csodás dolog, mivel ad egy biztonságérzetet, ami fontos, hogy folyamatosan kiegyensúlyozott, és magas szinten tudjon teljesíteni. Ez számomra is fontos. Természetesen az is fontos, hogy néha idegen vizekre hajózzak olykor, és más színházakban is kipróbálhassam magam, mivel egy színésznek szüksége van az új impulzusokra. Engem inspirál, az új közeg. Otthon tudják mire vagyok képes, az új helyeken még nem, ezért ott rövid idő alatt kell felépíteni azt, amire otthon évek vannak.
Nagyon boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy 24 évesen eljátszhattam Tonyt. A West Side Story kiemelt helyet foglal el a szívemben, akárcsak a Légy jó mindhalálig, ami az egyik kedvenc regényem volt. Akkoriban Misi bőrébe tudtam volna magam elképzelni, de az élet úgy hozta, hogy ebben a darabban is a rosszfiú jutott, amit nagyon nem bánok. 🙂

Tanultál valami olyat ezekben a vidéki színházakban, nem feltétlenül gyakorlati dologra gondolok, de lehet az is, amelyet nagy becsben tartva Magaddal hoztál?

Nagyon sokat tanultam és csodás emberekkel dolgozhattam/dolgozhatok együtt.
Például szegeden Király Levi bácsi alakította Doc-ot, akire Tony a nagypapájaként tekintett. Levi bácsi , a Nemzet Színésze, megtanított arra, amit tudtam ugyan, de nem tudatosan, hogy a színházban az igazi érzelmek mennyire fontosak. Ezeket meg kell keresni minden egyes szerephez és ezeket kell felhasználni.

20120215-213718_B2-32537

Nagyon sok mindennel foglalkozol egyszerre, játszol itthon, vidéken, komoly iskolába jársz, pár éve indultál az X faktorban, ahol egészen a mentorházig jutottál, most pedig egy nagyon szép, saját  dallal neveztél az Euróvíziós Dalversenyre.Mindemellett február közepén lesz első önálló ested a Stefánia Palotában. Rajongói Facebook oldaladról tudom, hogy egy nagyon aranyos kutyának is a gazdája vagy.

Honnan van ennyi mindenre időd?

Szerintem arra van időnk, amire csak szeretnénk. Na jó, néha azért sajnálom, hogy nap csak 24 órából áll. 🙂
Amilyen feladatokat bevállalok, azokat azért teszem, mert szeretem, vagy szeretném megtanulni. Úgy gondolom, hogy fejlődök tőlük, és szeretném, ha ezekkel a dolgaimmal másoknak is segítenék, örömöt szerezhetnék. Fontos, hogy sok tapasztalatot gyűjtsek, mert ezáltal tudok a lehető legszilárdabb lábakon állni.

oszinten_plakat

Elárulhatsz valamit már az önálló estedről?

Igen! Egy olyan est gondolata született meg a fejemben, ami nemcsak abból állna, hogy kiállunk és eléneklünk dalokat. Szeretném, ha a nézők, akik megtisztelnek, és eljönnek meghallgatni, megnézni minket, olyan élményt vinnének haza, ami maradandó számukra. Éppen ezért szerepelnek olyan musical dalok a listán, amiket eddig nem hallhattak Magyarországon. Ehhez készítünk Zádori Szilárd és Angler Balázs barátommal magyar szövegeket, hogy teljes legyen az akusztikus élmény. Ha már akusztika, készülünk egy- két dallal, amit egy gitár kíséretében adnánk elő. Jenes Kittyvel csodás duetteket énekelünk nemcsak Valentin nap apropójából. Természetesen azért az ínyenceknek is szeretnénk kedvezni, így énekelünk itthon játszott, nagysikerű musicalekből, és magyar könnyűzenei dalokból is. Ezeket a dalokat úgy válogattuk össze, hogy a legőszintébbet,(Őszintén:ami az est címe is) szívűnk apró darabjaként tudjuk előadni a tisztelt publikumnak.

Milyen új produkcióban láthatnak a rajongóid még ebben az évadban?

Az idei évben még vendégszerepelek Kisvárdán, a Doktorock Társulatnál, ahol a Made in Hungáriát adjuk elő március 21,22,24-én.
Valamint az Operettszínházban bemutatjuk a Mosoly országát, de ez még egyeztetés alatt van.

IMG_20110912-192240_B1-63359

Köszönjük az interjút, és kívánjuk, hogy kihívásokkal teli szerepek találjanak meg a jövőben is!

készítette: Szobonyai Patrícia

Az interjú rovatot támogatja:

http://www.operett.hu/ kadar_szabi_fb_logo

Amikor a csodálatos hang szépséggel és tehetséggel párosul…

Amikor a csodálatos hang szépséggel és tehetséggel párosul
Interjú Kalocsai Zsuzsával

IMG_4384

Az utóbbi évtizedekben Magyarországon az operett műfaja, és a nagymező utcai Pesti Broadway ismét virágkorát éli. Ebben nem kis szerepe van a Budapesti Operettszínháznak és a színház igazgatójának, Kerényi Miklós Gábornak. A teátrum művészeit fanatikus szeretet és tisztelet övezi, amelyhez hasonló talán a klasszikus magyar operettek megszületésének idejében volt utoljára.

Ennek a társulatnak az egyik meghatározó egyénisége Kalocsai Zsuzsa, aki a színház jóvoltából szinte az operettirodalom összes főszerepét eljátszotta. A világon a legtöbben a Csárdáskirálynő Sylviájaként, illetve a Marica grófnő Maricájaként ismerik és méltatják kvalitásait.

Véleményem szerint – és még nagyon-nagyon sok a műfajt tiszelő és kedvelő ember szerint – Ön országunk első számú primadonnája.

Gondolta valamikor pályakezdőként, hogy a választott hivatás ennyire népszerű lesz? Példaképnek lenni nemcsak dicsőség, hanem felelősség és feladat is. Hogyan éli meg ezt a mindennapokban?

Mindig csak előre néztem, fel sem merült bennem annak idején, hogy példakép lehetek. Annyi csodálatos példakép volt előttem! Honthy Hannát nem ismertem, de Németh Marikával volt szerencsém játszani; megcsodálni azt a művészi és emberi kvalitást, amit ő képviselt. Neki nem lehetett előre köszönni a színházban, és a munkájában is ugyanez az alázat nyilvánult meg – mindig a legtöbbet kihozni magunkból és a legtöbbet adni a közönségnek. Így élek én is. Nagyon megtisztelő, de egyben felelősségteljes dolog is,hogy én lehetek valakinek a példaképe, hiszen a mai napig bizonytalanság kínoz, hogy kell-e, amit én csinálok, és hogy tudok-e annyit adni a közönségnek, hogy örömet okozzon számukra, jó érzéssel mehessenek haza. A kérdés is megtisztelő, köszönöm szépen.

Biztosan sok rajongója, tisztelője van. Előfordult már, hogy valaki különleges kéréssel lepte meg? Esetleg pályakezdő fiatalok szoktak tanácsot kérni a művésznőtől?

A rajongók főként fényképeket és aláírást kérnek, ezt boldogan teljesítem, sőt, szívesen váltok is velük pár szót, ha megvárnak a művészbejárónál. Ezzel szemben a fiatalok szoktak tőlem tanácsot kérni, de a tapasztalat nem mindig jelenti azt, hogy az ember tudja is, hogy mi a jó. Mindenki más, mindenki másképp él meg színpadi helyzeteket, így én csak a háttérből tudok egy-két segítő szót mondani nekik. Nagyon fontos, hogy egy művész legyen tisztában a saját értékeivel, és ha felmegy a függöny létrejöjjön az a varázslat, ami jó a színésznek és a közönségnek egyaránt. Ezt tanácsokkal nehéz irányítani, inkább a biztatás és a jó dolgok dicsérete segíti ilyenkor a jövendőbeli kollégákat. Az önbizalom építése elengedhetetlen egy tehetséges fiatal számára, hiszen abból sosem lesz elég…

IMG_3316

Gyönyörű a hang, természetes a szépség, méltóságteljes, elegáns megjelenés jellemzi. A színpadon nemcsak külsőségekben alakítja a primadonnát, a szeme csillogásában látszik, hogy lélekben is az. Azt szokták mondani minden olyan szakmára, amely egyben hivatás is, hogy arra születni kell. Aki látta már operettben, egyértelműen azt mondja, „igen, Kalocsai Zsuzsa A! primadonna”. A valóságban azonban saját meglátása szerint inkább szubrett lelkületű (olvashattuk egy korábbi interjúban). Valószínűleg éppen ettől olyan egyedi és utánozhatatlan, amit képvisel. Ez a tehetség elvitathatatlan, nemcsak a rajongók, de a szakma is a lábai előtt hever.

Amikor valaki már ennyi mindent elért a hivatásában, akkor miből építkezik?
Hisz megújulásra rohanó világunkban folyamatosan szükség van.

A sikerek helyett a pofonokból lehet építkezni, ezek azok a motiváló tényezők, amik újat és még jobbat váltanak ki belőlem. Ha úgy érzem, hogy nem megfelelő a bánásmód velem szemben, annál inkább jó és jobb szeretnék lenni, így a színpadon szárnyakat kapok és gondolkodás nélkül azonosulni tudok a kívánt szereppel. Ha Ilona vagyok a Cigányszerelemből vagy éppen Mária a Régi nyárból, megpróbálom a lehető legmélyebben átélni a figura lelkét, így kialakul bennem az az érzés, amivel mindezt át is tudom adni a közönségnek. Ehhez elengedhetetlenek a szélsőségek; ahogy a kudarc, úgy persze a siker is építő tud lenni egy művész számára és rengeteget tud adni adott pillanatban. Fiatalkoromban nem nagyon értem rá színházba járni, ám ezt most hatalmas energiákkal pótolom! Sokféle színházba jutok el – akár vidéken is – , és csodálatos élményeket, katarzisokat hozok magammal egy-egy előadás megtekintése után. Ezek szintén alapkövei a művészetemnek.

20111017-184746_B2-21658

Sokan kiváncsiak rá, hogy vajon kik Kalocsai Zsuzsa példaképei? Megfogalmazható az, hogy mi az, amit nekik köszönhet?

Az Operettszínházban is találkoztam olyanokkal, akik mély nyomott hagytak bennem, ilyen Németh Marika, Bessenyei Ferenc vagy Darvas Iván, de ugyanígy említhetném Oszvald Marikát, akinek a hozzáállása a mai napig lenyűgöz. Sajnálom, hogy Ruttkai Évát nem láttam elégszer színpadon, és hogy Tolnay Klári előadásaira nem jutottam el fiatal pályakezdőként. A maiak közül Vári Éva és Molnár Piroska emblematikus a számomra, az egyéniségük és a természetességük magával ragad. Amiben csak lehet, megnézem őket,nagy rajongójuk vagyok!

IMG_7152

A rendszeres színházba járók tapasztalhatják, hogy az utóbbi időben több kitérőt is tett. Lehetőség nyílt a kultikusnak számító Rómeó és Júliában a Dada megformálására, melyet kirobbanó sikerrel fogadott – a rendszerint élcesebb kritikákat is megfogalmazó – musicales közönség. Belebújt Illésházy Krisztina bőrébe a Lili bárónőben, amely nem kimondottan primadonna szerep, és még egy modern tévésorozatban, a Hacktionban is szerepet vállalt. Ahogy mi láttuk, tökéletesen oldotta meg mindegyik feladatot, szinte lubickolt a szituációkban.

Kedveli az olyan jellegű munkákat, amelyek kizökkentik időnként abból a – jó értelemben vett -skatulyából, amelyikbe tartozik? Milyen élményekkel, tapasztalatokkkal gazdagodik ilyenkor?

Igen, bár kezdetben nehezen barátkozom meg a változással, de eddig még mindig jó élményekkel jöttem ki egy-egy ilyen kalandból. Mind a filmezés, mind a musical-játszás pozitív fordulatot hozott az életembe, a Régi nyárban pedig a prózai oldal dominál inkább az énekléssel szemben, így mondhatjuk, folyamatosan új utakat török magam előtt, de őszintén szólva nagyon élvezem…

Szívesen játszana ezek után egy prózai darabban, vagy egy musicalban főszerepet?

Hát persze! Nagyon várom, hogy megtaláljon az a szerep – legyen az próza, musical, vagy film – , ami nekem megfelelő, és amiben kiteljesedhetek.

IMG_7756

Legújabb premier a Lajtai Lajos, Békeffi István, A régi nyár című operettje, mely a Raktárszínházban került bemutatásra. Természetesen Máriát, a híres színésznőt alakítja.

Egy színésznőnek eljátszani a színésznőt, jutalomjáték vagy inkább feladat?

Azt mondják, hogy jutalomjáték, de én inkább a feladat oldaláról közelítettem meg. Pici a tér és közel ülnek a nézők, így a nagyszínpadi előadások esetében működő huncutságok itt nem életképesek. Minden apró részletet ki kell dolgozni, egyszerűen és hitelesen kell megformálni még egy színésznőt is, ha éppen otthon van és a valaha volt nyáron elmélkedik…

IMG_7304

Darabbéli partnere, szerepe szerint rég nem látott első szerelme, Gergely Róbert, akivel most játszott együtt először. A fiatalokat alakító Bori Réka és Kocsis Dénes kollégái „ifjú titánok” az operett műfajában. Ehhez adjuk hozzá az operett hazai alapkövét, Oszvald Marikát és méltó partnerét Faragó Andrást és egy új rendezőt, Szabó Mátét. Szerencsém volt, és ott lehettem az egyik főpróbán, nem túlzok, ha azt mondom zseniális lett a produkció.

Hogyan telt a próbaidőszak? Inspiráló, ha nem a megszokott gárdával dolgozik együtt?

Nagyon fontos, hogy új impulzusok érjék az embert, és ebben már régen volt részem. Mind a rendező, mind a kollégák újak voltak számomra. Szabó Mátéval könnyű és gördülékeny volt együtt dolgozni, ő végig a természetességet kereste a darabban – és bennem is. Egy csöndnek vagy egy poén leegyszerűsítésének óriási szerepe volt – Máté mindenben a mait, az emberit kutatta, hiszen ő egy művelt, modern gondolkozású fiatal, akivel könnyen megértettük egymást. Cziegler Balázs díszlete ugyanezt a felfogást képviselte, egyszerűen tudtam eligazodni az „otthonomban”, és ez megkönnyítette a dolgomat. A feszített munkatempó, vagy a hétvégi próbák ellenére remek hangulatban teltek a próbák, családként léteztünk a szépen berendezett téli kertünkben, sokat nevettünk és a hosszú megbeszéléseknek is komoly szerepük volt a fejlődésben. Kocsis Dénes és Bori Réka hozták magukkal a musicalek lendületét, amivel mi operettesek pillanatok alatt összecsiszolódtunk és a közös munka eredménye a visszajelzések alapján gyümölcsöző lett.

IMG_7945

IMG_8130

Az előadás alatt szebbnél szebb ruhákat visel, láthatóan kirobbanó formában van.

Honnan merít ennyi energiát? Mivel lehet feltöltődni egy mozgalmasabb próbaidőszak alatt?

A varrodában való napi négy órás ruhapróbákkal legkevésbé (nevet), de Túri Erzsi ruhái persze mindenért kárpótoltak. Pihenésre a próbák alatt nemigen volt lehetőség, a két alkalom között tudtam egy kicsit leülni és átgondolni a továbbiakat. A próbafolyamatok közben a feladat izgat, a feltöltődés a premieridőszak utánra szokott maradni.

IMG_7560

Mi lesz a következő produkció, amiben láthatjuk?

Várom a felkéréseket, mert az Operettszínházban egyelőre nincs kilátásban olyan előadás, amelyben új szerepet játszhatnék. Bármit örömmel vennék, imádom a kalandokat, és az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy nagyszerű dolog olykor nem „csak” operettprimadonnaként, hanem akár filmszínésznőként, akár Dadaként létezni. Karácsonykor lesznek Münchenben a hagyományos operett gálák, amelyeken csodálatos dalokat énekelek, illetve tél végén Oroszországban is több helyen fellépek majd. Ezenkívül a Raktárszínházban, a kis télikertemben várom a kedves nézőket Szépfalvy Máriaként egy kis nosztalgiázásra.

IMG_20110730-195400_B1-58742

Köszönjük szépen idejét és az interjút!

Patti

Lángok, füst és robbanás, avagy pirotechnika a színházban – interjú a Pyro-Party Dekor kft. profi csapatával

Mindig is érdekelt mi rejlik a hátterében egy-egy technikai effektnek, filmes trükknek vagy lélegzetelállító robbanásnak. A Sziget Színház május, június hónapban bemutatott új musicale, A Kör kapcsán beszélgettem a Pyro-Party Dekor kft képviselőjével, Búrány Gyula pirotechnikussal, aki elkalauzol minket picit a kulisszák mögé ebben az izgalmas témában.

Nagyon látványosra sikerült ez az új musical. A XXI. században egy ilyen volumenű produkcióban a látványelemek, azon belül is a „tüzes” elemek jelenléte szinte elengedhetetlen. Az embereket mindig is vonzotta a tűz misztikuma, csodálják a benne rejlő zabolátlan őserőt és ugyanakkor szépséget, egy égboltra festett tűzijáték mindig fantasztikus élmény. A nézők igényei évről évre magasabbra emelkednek, egyre gazdagabb látványt várnak el rendezvényeken, show műsorokban, így a színházakban is, úgy is mondhatnánk, hogy a tétet mindig emelni kell. Ez a folyamat vezetett oda, hogy ezek a fantasztikus és szemkápráztató pirotechnikai effektek már nem csak az égbolton, hanem egy kőszínházban is jelen vannak. Ezek jellegüktől függően néha percekig, néha csak egy-egy pillanatig tartó látványosságok, azonban ez csak az érem egyik oldala. A másik oldalon ott van a precíz mérnöki kvalitásokat igénylő tervezés, a sokszor lehetetlennek tűnő kívánságok gyakorlati megvalósítása és legfontosabb szempontként a biztonság.

Neves teátrumok szuperprodukcióihoz szolgáltatjátok a technikai csodákat, azonban ezen produkciók pirotechnikai effektjeinek megvalósítása a Pyrodekor profiljának csak egy szelete.

Bemutatnád nekünk pár mondatban a céget? 

A cég –PYRO-DEKOR BT 1994-ben alakult családi vállalkozásként. A fiam és a párom is, ifj. Búrány Gyula- Hlavac Márta-is  pirotechnikus. Az első években parti és városi tűzijátékokat kiviteleztünk. 1995-től egyre több beltéri -színpadi  programban tervezhettünk pirotechnikai látványt, – ezek főként cégek rendezvényei voltak.

Lassan kialakultak a show igények, divatbemutatók- fodrász versenyek, táncprodukciók, rock koncertek, közreműködői lettünk. Párhuzamosan dolgoztunk- kültéren tűzijátékot,  beltéren pirotechnikát kiviteleztünk.

 2002-szeptemberében  egy színházban,  divatbemutatón dolgoztunk – vendég kivitelezőként, a program színpadmestere (scenikusa)  megkérdezte, lenne–e kedvünk színházi előadásban pirotechnikai effekteket kivitelezni? A darab rendezője újszerű elképzelései megvalósításához  keres megfelelő kivitelezőt…

Természetesen volt kedvünk , és azóta is  elsősorban itt dolgozunk több mint 10 éve, ritkábban más színházakban is egyedi szerződéssel vállalunk munkát.

Munkáink- a teljesség igénye nélkül  röviden…

Francia  Nemzeti Ünnep  1997
HÍD ÜNNEP ( Lánc híd) 2000-2001,2002,2003,2004
Omega Koncert- Puskás Ferenc Stadion 2005
Aug.20 Nemzeti ünnep 2005,2006,2007
Budapesti Szilveszteri Utcabál 2000,2001,2002,
Színházi előadások: Budapesti Operett Színház/
Rómeó és Júlia, Mozart, Szentivánéji  Álom, Miss Saigon, Ördögölő Józsiás, Kán-Kán, Bál a Savoyban Szépség és a Szörnyeteg, A  Csókos asszony, Abigél, Veled Uram, Ghost
Thália színház:  A Tanú, Ördöglakat,
Szegedi Szabadtéri Játékok,: István a Király
A legújabb kihívás az – Elfújta a szél – készülő produkcióban lesz Szegeden. 

Visszatérve A Kör színházi produkcióhoz, laikus nézőként két csoportra osztanám a tűz és pirotechnika jelenlétét egy előadásban. Az egyik, amikor a történet konkrétan úgy alakul, hogy elég, leég vagy felrobban valami és ezt szeretnék hitelesen bemutatni, ezzel is fokozva a hatást. A másik, amikor esemény maga nem indokolná, de ha mondhatom így „ütősebb” lesz tőle a jelenet, tehát ténylegesen effektként van jelen. Az Edda musicalben, A Körben véleményem szerint az utóbbival találkozhatunk inkább. Két nagyobb, jelentőségteljes és természetesen látványos pillanatotok van, mindegyik meghatározó pontja az előadásnak és a sztorinak is. Az egyik, amikor megérkezik a főszereplő a motoros banda tanyájára, a másik pedig egy koncertjelenet.

Konkrét elképzeléssel keresett meg benneteket Pintér Tibi, hogy ehhez a két jelenethez ezt és ezt szeretné, vagy megnéztétek közösen a darab forgatókönyvét, és úgy ítéltétek meg, hogy ezeket a részeket, mint dramaturgiai csúcspontokat kellene még erősebbé tenni? Ha elárulhatsz kulisszatitkokat mondanál pár szót arról, hogy jött létre ez a produkció, hogyan zajlott a közös munka? 

A Pintér Tibor – alias TENYA februárban jelezte,  hogy a májusban bemutatandó EDDA musicalban úgy érzi, kellene „valami piró”!

A gondolkodás után , már csak  akkor találkoztunk , amikor már megvolt a díszlet, kialakult a koreográfia, a színpadi mozgások, a lehetséges helyek.

Konkrétan tudta melyik jelentben, hol szeretné a pirotechnikát, de azt hogy mit azt nem.  Az elképzelés a díszletes próbán alakult ki, miután megnézhettem a jelenetet. Megállapodtunk az általam javasolt effektben. A fő szempont az volt, (mint minden színházban) hogy látványos legyen, de ne legyen drága!

A rendező bízott bennünk 3 nappal a bemutató előtt a RAM COLOSSEUMBAN látta először az effektet.- majd nyugtázta: „meg van véve”!

Azzal, hogy elkészül az előadás és vele együtt a pirotechnika is, feltételezem a Ti dolgotok még nem ér véget, akármilyen modern világban is élünk, ahhoz, hogy minden flottul működjön, az emberi tényező közreműködését nem lehet teljesen kizárni .Gondolom van olyan, amit mindenképpen kézi vezérléssel kell elindítani, illetve akadhat olyan szituáció is, amikor valaminek meg kellene történnie és elmarad, ilyenkor át kell venni az embernek az irányítást. Aztán említettük korábban a biztonságot, amit feltételezem, minden előadás előtt egy szakembernek át kell vizsgálnia.

Elmesélnéd, hogy zajlik egy előadás a pirotechnikus oldaláról?

… ez a kérdésed a legösszetettebb, és csak hosszan lehetne rá válaszolni. Megpróbálok röviden, de átfogón.

A színpadi pirotechnikában a leghátráltatóbb tényező az idő!

A rendező néha, csak körvonalazva jelzi, hogy” ide majd kell valami,” –ez lehet akár több héttel korábban…

De a leggyakoribb a holnapra időhatározó!

Ez azért alakult így mert – ugyan a darabot próbateremben hónapokkal hamarabb elkezdik próbálni , de igazán a főpróba héten áll  össze amikor a színpadon díszlettel, mozgással kellékkel együtt  tudnak dolgozni.

A menet általában:

  • A rendező elmondja hogy mit szeretne.
  • A próbán megnézzük a valós jelenetet, ki hol áll, milyen a díszlet milyen a szereplők ruhája,  milyen  távolságra, irányba van éghető anyag.
  • kiderítjük az effekt funkcióját, mozgását (hogy megy be? hogy jön ki? mennyi ideig  kell, hogy működjön, hogy alszik ki? ki oltja el? stb.)
  • mindezek ismeretében bemutatjuk a kért  és megvalósítható effektet
  • a lehetséges variációkat-legyen rövidebb, erősebb, magasabb, hangosabb stb. kipróbáljuk
  • ezután 3-4-5 próba és az előadások vannak. közben az idő rövidsége miatt (éjjel-nappal)  próbán vagyunk

 Ami elősegíti a gördülékeny munkát:

Anyagismeret, raktárkészlet, a szakmai kapcsolatok, a gyors anyag beszerzés képessége, a rugalmas hozzáállás és a már eddig kivitelezett munkák tapasztalata!

A kérdésedben elhangzott, hogy előfordul–e hogy egy-egy effekt működése elmarad?
Ritkán, de előfordulhat, mint a technikai sportokban, itt is lehetséges emberi szándékon kívüli hiba lehetőség. Ilyenkor fontos a színész reagálása.

Jelentéktelen dolognak tűnik, de minden színpadon történő eseménynek, ott elhangzó szónak, mondatnak  mozgásnak nagyon fegyelmezettnek kell lennie! Ez ad biztonságot a szereplőnek, ügyelőnek, az előadásnak- a nézőnek. Ha pl. egy pirotechnikai effekt  nem működik el végszóra, nem szabad ismételni, mert a jelenet  megy tovább és zavart, veszélyt okozhat! Ahogy a színpad a díszletmozgás engedi, azonnal áramtalanítani kell,  (12V)  hogy a vétlen indítás ne fordulhasson elő.

Az előadás egy pirotechnikus oldaláról:
Az előadás előtt minimum egy órával előkészíti az effekteket (ez lehet díszletben, jelmezen, kellékben), a készenlétet jelzi az  ügyelőnek.
Figyeli a végszavakat, ami az effektek működését jelzik, végig figyelemmel kíséri az indítását, a működését.
Az első előadásban leműködött effekteket a szünetben lebontja.
A második felvonásban működöket az előadásvégén szereli ki, meggyőződik, hogy nincs tűzveszély, „mentesít” – áramtalanít. Az anyagokat egy speciális tárolóba zárja , ha szükséges naponta szállítja a színházba.

Ahogy már említettük a nézők elvárásai egyre magasabbak, így ennek folyományaként valószínűleg a megrendelőké is. Nagyon nagy tapasztalata van már a cégnek, számos referenciát tudtok felmutatni, ennek ellenére biztos kerültetek már olyan szituációba, amikor első hangzásra lehetetlennek tűnő kéréssel fordultak hozzátok.

Mennyire inspirál benneteket egy ilyen helyzet? Elmondanátok egy-két ilyen esetet, nem feltétlen a konkrét előadások megnevezésével?

Erre a kérdésre könnyű válaszolni.

Egy kivétellel, amikor a rendező u.n. „hideg  tüzet” emleget… ilyenkor tízig kell számolni, majd higgadtan kijelenteni hogy megpróbáljuk, de azonnal sejtjük, hogy a kérés „ciki” lesz, mert olyan effektet akar kérni, ami bonyolult vagy veszélyes, csak leegyszerűsíti (elbagatelizálja) a veszélyességét.

Érdekes feladatok :

két szereplőnek adott jelre(végszóra) füstölni kell a fejének…
A jelenetben egy fotós régi fényképezőgéppel – vakuval villant,  az egyik szereplő felkiált, „ég a nejem feje”! mire a másik szereplő is felkiált: – „az én anyámat is felgyújtották”!
(Operett színház Kán-Kán előadás)

Egy szekrényben elhelyezett páncélszekrényt kell felrobbantani előadásközben.
Az elvárás, hogy az effekt hatásos ( erős durranás- szikra- füst- villanás) de biztonságos legyen. Sem szereplő, sem néző sem a díszlet ne sérüljön. Ez a Madách Színház előadásában az Ördöglakatban látható melyet a Thália Színházban játszanak.

Harci jelenet egy színházban:
Helikopterről bombáznak, napalm robbanás, leereszkedő katonák kézigránátot dobnak, vállról indítható rakétát lőnek ki, kunyhó robban fel, egy scenikai show pergő képei… A vietnami háború

 

Köszönjük szépen Gyulának és a Pyro-Party Dekor-nak ezt az izgalmas interjút és hogy rendelkezésünkre állt. A soron következő feladatokhoz pedig – stilszerűen – “kirobbanó” sikereket kívánunk! 🙂

A Pyro-Party Dekor weboldala, ahol további információkat találtok: http://pyrodekor.hu/

Interjú Kékkovács Marával

Kékkovács Marával beszélgettünk az Operettszínház mesemusicale, az Ördögölő Józsiás kapcsán

A közönség az utóbbi években többnyire operettekben láthat Téged, ahol szubrett szerepkörben gondoskodsz a nézők önfeledt kikapcsolódásáról, nagyon nagy sikerrel. Van azonban egy másik, éned is, ha mondhatjuk így, akit csak az ismerhet, akinek van gyermeke, vagy szívesen érzi magát néha gyermeknek felnőttként is. Ugyanis a Budapesti Operettszínház két jelentős kisebbeknek szóló produkciójában is szerepelsz, a Szépség és a Szörnyetegben a bemutató óta játszod Belle-t, a szintén népszerű Musicalmesékben pedig tündérként szórakoztatod az aprónépet. Most a színház egy újabb mese premierjén van túl, egy csodálatos tündérmese sikeres premierjén, melyben természetesen Kékkovács Marának is jutott egy izgalmas karakter.

Mesélnél egy kicsit a darabról nekünk?

Az Ördögölő Józsiás egy csodálatos próbafolyamat eredménye. Az operett és musical csapat együtt dolgozott, a néptáncosok friss energiát hoztak, a szerzők aktívan, óriási szeretettel és gondoskodással vettek részt a szülésben-születésben, szóval igazi mesébe illő próbafolyamat alatt született meg ez a mese. Egy  olyan mese, ami a felnőttekhez ugyanúgy szól, mint a gyerekekhez. Mindenki talál benne magának csipegetnivalót, sírni és nevetnivalót. Az elmúlt héten egy 10-11 éves körüli gyerekcsapat nézte, és kémeink azt jelentették, hogy ezzel a kritikával hagyták el a nézőteret: „Hát, ez brutálisan jó volt!”. Nagyon jót derültünk ezen, mert hát pont ez volt a cél 🙂

Csodálatos a kinézeted, Túri Erzsébet fantasztikus tündérruhát álmodott meg neked, a hajad és a sminked ezzel tökéletes harmóniában van. Gondolom, először a ruhákat tervezik meg a darabhoz, majd a ruha ihleti a fodrászt és a sminkest.

Mondanál pár gondolatot az alkotás ezen szakaszáról? Van egyébként beleszólásod, vagy közös ötletelés ilyenkor?

A jelmeztervek már az olvasópróbára készen vannak, megnézhetjük a rajzokat, amik jelen esetben is teljesen elbűvöltek bennünket. Turi Erzsi igazán gyönyörű, és emellett beszédes jelmezeket készített. Mivel több szereposztás van, és a két szereplő nem minden esetben egyforma alkat, minimális változtatások vannak a jelmez készülése közben. Kinek melyik hossz áll jól például a szoknyánál, kinek szélesebb vagy keskenyebb a válla, csípője, ezek mind alakítanak picit a jelmezen, de ez inkább csak egy-egy kiegészítő csipke ide vagy oda, semmint az egész karakterén való változtatás. Szerencsére elmondhatom, hogy a kéréseink mindig meghallgatásra találnak, például Idilló jelmezénél én kértem, hogy a fenékrészen legyen egy kis tornür, mert én azt imádtam a – szintén Erzsike által tervezett – Szépség és Szörnyeteg Babette jelmezében. A jelmeztervező és a haj-smink (Kazi Balázs) designer persze szoros együttműködésben alakítgatják a karakter kinézetét, ami a színpadi, jelmezes próbák folyamán nyer végső formát.

Mint ahogy arra az előbb is utaltunk nem lehet véletlen, hogy ezekben a produkciókban Te mindig szerepelsz. A színész dolga, hogy a rendelkezésére álló eszköztárából megoldja az adott feladatot, de szükséges hozzá nem utolsó sorban az a fajta kisugárzás, ami belőled árad. Gyermekeknek hitelesen játszani azonban egy másik fajta megközelítést is igényel.

Elárulnál nekünk egy-két titkot, miben rejlik Kékkovács Mara varázsa?

 

Szerintem a varázs, a varázslás a színész, a rendező,  a színpadi technika, a díszlet-jelmez-smink egészében rejlik. Az, hogy mindenki szívét-lelkét beleviszi a próbafolyamatba, aztán az előadásokba. Ugyanúgy a műszakos srácok is részei, akik árnyékként mozgatják az elemeket, az öltöztetők, akik olyan hihetetlen gyorsöltözéseken segítenek át minket, hogy az már néha tényleg csodaszámba megy, a kellékesek fantáziája és találékonysága-mind, mind hozzájárulnak a varázslathoz. Az ügyelőn múlik az előadás gördülékenysége, ő figyel a színészekre, indítja a süllyedőt, fölső trégereket, esetleges technikai trükköket. Szóval ez egy nagy, közös játék és varázslat. 

Az, hogy a mesedarabok engem mindig megtalálnak, óriási öröm számomra. A Musicalmesékben pl. amikor reggel lenn guggolunk a lesüllyesztett zenekari árokban, és meghalljuk az első gyerekkacajt, elfeledteti velünk a koránkelést, smink-haj-beéneklés kombót, és olyan lendületet ad, ami pótolhatatlan. Volt egy Szépség előadás, amit Jázmin egyik kis csoporttársa nézett a szüleivel és amikor először betévedtem a Szörnyeteg kastélyába, tisztán hallottam a Rézi aggódó kis hangját az emeletről: Jaj,ne! Bevallom, annyira meghatódtam, hogy a következő “Hahóvanittvalaki”-t muszáj volt háttal a nézőtérnek elmondanom, miközben  fülig érő mosollyal próbáltam én is aggódó hangot megütni. Szóval ezek az apróságok olyan energiát adnak, amit utána muszáj “kijátszanunk” magunkból.

A korábban említett Szépség és a Szörnyeteg egy musical, amerikai produkció Walt Disney slágerekkel, a Musicalmesék is jelentős mértékben épülnek külföldi musicalekre és rajzfilmekre. A színház új bemutatója az Ördögölő Józsiás pedig műfaját tekintve rockoperett, nagyon szép népzenei motívumokkal,a mese alapját adó darabot Tamási Áron írta, melyhez a csodálatos dallamokat Tolcsvay László, a dalszövegeket Bori Tamás szerezte. Volt szerencsém mindegyik előadást megtekinteni, le a kalappal a Szépség és a Szörnyeteg alkotói előtt, gyönyörű a látvány, a sztori, a zene. Külön köszönet az eredeti produkciónak, hogy megengedte a méltón híres herendi mintázatok ráfestését a porcelánokra. Azonban az én Árgyélus királyfin és János Vitézen felnevelkedett lelkemhez az Ördögölő Józsiás története és zenéje sokkal közelebb áll, a bemutató óta benne motoszkál a fejemben, szeretném újra és újra meghallgatni, és átélni a történetet.

 

Neked milyen érzés egy olyan előadásban közreműködni, ami teljesen a miénk?

 

Az Ördögölő Józsiás más típusú mese ,mint A Szépség és a Szörnyeteg. Hogy a Musicalmesékből idézzek: Itt mindenki talál magának olyat, ami igazán jól áll neki – mondjuk ott a varázsszekrényekre. Nos, itt is mindenki, mindkét mesében találhat olyat, ami a lelkéig hatol. Mindkettő csodálatos zenei világú, örök érvényű mondanivalóval bíró alkotás. Az, hogy az Ördögölő bennünk, velünk születik meg először, mérhetetlen energiákat szabadított föl. Kicsit mindenki a sajátjának érezte, bele akart adni apait-anyait. A próbafolyamat alatt nem voltak kőbe vésett mondatok és szabályok, egy picit a saját szánk íze szerint alakíthattunk dolgokat, és ez meglódította mindenki fantáziáját. A végén persze szinte minden maradt az eredeti szövegkönyv szerint, az írók nagyon ügyeltek, hogy Tamási szellemisége, nyelvezete végig megmaradjon. De a szabadság nagy lendületet adott mindenkinek, bátor, sokszínű, “naésmilenneha” próbák voltak, és szerintem a végén egy olyan csodálatos darab született, amire Tamási Áron is büszke lenne, ha láthatná… és szerintem látja is.

Túl vagytok a premieren, milyen fogadtatása volt a darabnak?

A darabnak nagyon lelkes fogadtatása volt, rengetegen látták, Jázmin óvodájából is, és mindenki a “brutálisan jó volt”-hoz hasonló kritikákat mondott. Pünkösdkor leadta a tv is, szóval rengeteg emberhez juthatott el, és remélem, ők is találtak benne lélekmelengető, szívet vidító, sírós-nevetős részeket, ami hozzájuk szólt.

Az Ördögölő Józsiáson kívül miben láthatnak még a rajongók ebben az évadban?

Ebben az évadban már nincs új bemutatóm, a Viktória és az Ördögölő voltak az újak, és persze a régi kedvencek is műsoron maradtak (Szépség és a Szörnyeteg, Menyasszonytánc, Musicalmesék, Cigányszerelem, Abigél, Borgála). Szeretek sokfélét játszani, nem is tudnám elképzelni, hogy hosszan, ugyanazt az előadást játsszam. Valószínűleg az egy másfajta lelki beállítottságot kíván. Persze németül sok Szépséget játszottam, de ott a nyelv, a helyszínváltozások, a körülöttem lévő szereposztás változásai mindig új és új szint és pezsgést hoztak. Egyszer Londonban annyira belezúgtam egy előadásba (Beautiful and damned), hogy egymás után háromszor megnéztem, és ebből kettő ugyanaznap délután és este volt. Esküszöm, máig csodálom azt a lányt, aki játszotta. Semmiféle fáradtság, megszokottság, lazítás nem volt felfedezhető, olyan energiákat mozgatott mindannyiszor, hogy ledöbbentem. És akkor ő ezt játszotta heti 7 alkalommal. Szóval valószínűleg lelki tréning és habitus kérdése is, ki melyikre alkalmas. Én nagyon boldog vagyok, hogy változatos szerepeket játszom. A legváltozatosabb hétvégém egy Viktória – Menyasszonytánc – Ördögölő kombináció volt. Imádtam 🙂

Nagyon köszönjük Mara, hogy időt szakítottál olvasóinkra. További sok sikert kívánunk szerepeidhez és reméljük még több gyerkőcöt sikerül ámulatba ejtenie az Ördögölő Józsiás meséjének.

A darab júniusi előadásai:

11. kedd Operettszínház 19:00 Tamási Áron – Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás
12. szerda Operettszínház 19:00 Tamási Áron – Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás
13. csütörtök Operettszínház 19:00 Tamási Áron – Tolcsvay László: Ördögölő Józsiás

forrás: Operettszínház

 

Kékkovács Mara művésznőt, Szobonyai Patrícia és Forgó Béla kérdezte, az Operettszínház Ördögölő Józsiás c. előadása kapcsán.

 

 

interjú Peller Károllyal

 

Károly egy újabb premieren van túl, ugyanis január 25-én mutatták be a Budapesti Operettszínházban Ábrahám Pál, Viktória című operettjét, melyben természetesen a táncos-komikus főszereplőt, Rácz Jancsit alakítja. Magyar operettet játszani az operett hazájában mindig hálás feladat, hiszen a siker borítékolható.

A Viktória azonban egy kicsit kilóg ebből a sorból, mind felépítésében, mind dallamvilágában, ezen felül elmondhatjuk, hogy Béres Attila rendező úr 19-re lapot húzott, amikor szakítva a hagyományokkal, egy nagyon mai, a szó szoros értelmében véve mindenkihez szóló előadást álmodott, és valósított meg. Az állótapsos premierekből ítélve az elgondolása igazolást nyert, a siker nem maradt el.

Aki még nem látta a darabot, annak mit mondanál, miért érdemes megnézni a Viktóriát?

“Mert egy sírva-nevetős, szórakoztató, slágerekkel teletűzdelt darabot láthat, ami – mint az operettek általában – a szerelem mindenek felettiségéről szól!”

A legendás Rátonyi Róbert utódjának tekintenek. Ma Magyarországon táncos-komikus színész nem is vágyhat ennél nagyobb elismerésre. A Csárdáskirálynővel már bejártad az egész világot, Te vagy a XXI. század Bónija. Aki azonban rendszeres Operettszínház látogató, az tudja, hogy amelyik operettben feltűnik a neved, az garantáltan felejthetetlen lesz, rajongóidnak se szeri, se száma korosztálytól függetlenül. Persze minden darab más, mivel más a kor, a szituáció, és a társadalmi rang, mégis felmerül a kérdés, van valami titkos recepted, ahogyan megközelíted a megformálandó karaktert, vagy csak az ösztöneidre és persze a rendezői instrukciókra hallgatsz?

Mesélj egy kicsit nekünk a Te általad megformált Rácz Jánosról!

“Szerintem, fontos ismerni a kort, amiben játszódik a darab. Nem szoktam hónapokat tölteni könyvtárban egy próbaidőszak előtt, de azért utánanézek vagy utánakérdezősködök. És persze jönnek az ösztönök is… Nem azon gondolkodom, hogy ha én lennék Rácz Jancsi, akkor mit csinálnék ebben és ebben a szituációban, hanem egyszer csak Rácz Jancsi vagyok és magától megtörténnek a dolgok. Remélem, érthető vagyok… Persze, Béres Attila, a rendező nagyon sokat segített. Fantasztikus munka volt! Rengeteget tanultam tőle. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a Viktória egy nagyon fontos mérföldkő a szakmai életemben. Amit eddig tanultam és amit most tudok, az mind benne van ebben az előadásban. Egyébként Rácz Jancsi, egy cigányprímás, Koltay kapitány tisztiszolgája… és a hosszú háborúban a társa és legjobb barátja. Egy olyan kapcsolat, egy olyan barátság van köztük, ami szavakkal alig leírható. La Mancha lovagja és Sancho. Jancsi egy kis ember, nem hős, nem bátor. Fél, de tudja, hogy a kapitánya mellett biztonságban van. Koltay számára is fontos ez az ember, hiszen énjének azt a részét képviseli, ami földhözragadtabb. Kell is néha valaki, aki visszarántja a valóságba. Itt el kell mondanom, hogy nagyon sokat köszönhetek Koltay kapitányomnak, Homonnay Zsoltnak, akivel fantasztikus volt végigcsinálni ezt a próbaidőszakot. Ahogy rám néz, ahogy hozzám szól, ahogy véd, mind erősebbé tették a kettőnk viszonyát és az én figurámat is. Jancsival megtörténnek a dolgok, ő nem irányít semmit és a legsötétebb szituációkban is megtalálja a lehetőséget arra, hogy ez mitől jó vagy mitől lesz jobb. Igazi túlélő típus, igazi Svejk típus. Ebben nagyon hasonlítunk!”

Nem véletlenül neveztünk a Viktória táncos-komikus főszereplőjének, ugyanis a darabban nem csak egy, hanem két pár is gondoskodik az önfeledt nevetésről és a szerelmi szálak kibogozásáról. Ábrahám Pál slágerekkel tarkított darabjában pedig mintha a zenei betétek és táncrészek is hosszabbak lennének a megszokottnál.

Milyen volt a közös munka a másik párossal?

“Nagyszerű csapat van a Viktóriában. A másik páros, a mi szereposztásunkban Dancs Annamari és Kádár Szabolcs, a másik szereposztásban Kékkovács Mara és Csonka András. Nagyon jó munkafolyamat volt. Rengeteget nevettünk és sokat izzadtunk együtt a balett-teremben.”

Említettük, hogy a Viktóriában nagy hangsúlyt kapnak a komikus jelenetek, mégis az egész darabon uralkodik egyfajta drámai feszültség, köszönhetően a primadonna és bonviván közti szerelmi vívódásnak, illetve az erős történelmi háttérnek. Jancsi pedig egyszerre jelen van mindkét vonalon, hiszen kitart kapitánya mellett és közben szerelem lobban benne a Riquette, a szobalány iránt. Az előadást látva úgy gondolom, hogy egyáltalán nem lehet egyszerű feladat ilyen végletes érzelmek között egyik jelenetről a másikra váltani, mégis ez teszi számomra olyan dinamikussá és máskor felszabadulttá a darabot.

Színészként ezt te hogyan éled meg?

“Jutalomjáték! A színpadon arra törekszik egy színész, hogy a legnagyobb szélsőségeket megmutassa. Ez nagyon ritkán adatik meg, különösen egy táncos-komikusnak egy operettben. Velünk általában nem történnek tragédiák. Meglátjuk a szubrettet, beleszeretünk, esetleg egy kis félreértés és a nagy kibékülés. A Viktóriában nagyon széles érzelmi skálán mozog Jancsi karaktere. Ilyen katartikus élményem színpadon talán kétszer volt: Győrött a Tordy Géza által rendezett Nyár című Weingarten színműben, és amikor a Szörnyeteget játszom a német turnékon a Böhm György által rendezett A Szépség és a Szörnyeteg című Disney musicalben.”

Kocsis Tamásnak ez az első nagyszínpados operett koreográfiája, a végeredmény nagyon színvonalas látványban, rengeteg akrobatikus elemet, térformát tartalmaz, megfelel a mai elvárásoknak.

Sok időt vett igénybe a táncbetétek elsajátítása? Volt vagy voltak olyan táncelemek, melyeket kifejezetten erre az előadásra kellett megtanulni?

“Kocsis Tamás egyszerűen fantasztikusan helyt állt ebben a számára ismeretlen műfajban! Ráadásul úgy, hogy ő nem is tudott igazán felkészülni erre a feladatra, hiszen az olvasópróba másnapján derült ki, hogy be kell ugrania ebbe a feladatba. Én onnan tudom, hogy jó egy koreográfia, hogy a testem mindig emlékezik rá és nem kell gondolkodnom a szám előtt, hogy az a mozdulat után mi is jön. Ez ilyen! Olyan magától érthetődön természetes, és mégis látványos, humoros, karakteres. A próbaidőszak alatt nagyon jó volt próbálni az én kis Riquettemmel, Peller Annával. Sok őrültséget találtunk ki és Kocsis Tomival oda-vissza inspiráltuk egymást. Aztán Anna egy héttel a bemutató előtt bokaszalag szakadást szenvedett. Ekkor új partnert kaptam Vágó Zsuzsi személyében, aki fantasztikusan – 1 nap alatt – ugrott be ebbe a szubrett szerepbe. Hihetetlen, hogy valaki ennyi idő alatt nem csak elsajátítja a szerepet, a táncokat, hanem magára is alakítja a figurát. Nem akarta leutánozni se Szendy Szilvit, se Peller Annát, hanem lett egy vágózsuzsis Riquette. Boldog vagyok, hogy Zsuzsi szubretté válásánál jelen lehettem!”

Tudjuk, hogy az életed nagyon mozgalmas, járod az országot, vendégszereplések külföldön, amint egy próbafolyamatnak vége, máris egy újabb kezdődik.

Az Operettszínháznak tavasszal még két új bemutatója lesz. Láthatunk Téged is valamelyikben?

“Igen, az Ördögölő Józsiásban leszek Durmonyás, az egyik ördög. Már próbáljuk, és nagyon jónak ígérkezik. Mi rengeteget nevetünk a próbákon. Jók a karakterek, dallamosak a dalok, látványosak a koreográfiák! Mindenki jöjjön el és nézze meg!”

Köszönjük Karesz, hogy időt szántál az interjúra és az olvasókra, további sok sikert kívánunk Neked a darabokban!

Olvasóinknak pedig jó  szórakozást kívánunk!